Nem rég érkeztem haza a mai munkából: esti shift, fél tizenkettő körül végeztem, de nagyon iszkoltam haza így már itthon prüttyködöm a billentyűzetet... És hogy mi ihletett írásra? Nos: megint éreztem sőt még most is be-bekúszik az ablakon át az a jól ismert, és az otthonival teljességgel megegyező tavasz-éjjeli illat, ami a városokban (?) de legalábbis Budapesten és Londonban tavasszal-nyáron betölti az éjszakát. Ilyenkor felbámulni az égre, egy-egy virágzó bokor vagy fa közelében elsétálva felfigyelni az orrunkba beszökő édes virágillatra, és figyelni a még éjszaka sem csituló forgalmat, az autók hátulsó lámpáinak vörös villanásait: van ebben valami egészen egyedülálló, számomra még megfogalmazattlan hangulat, érzelem. Egy biztos: mindebbe a beton- és metálhalmazba (értsd: házak, utak, kocsik) a tavasz becsempészett valamely ismeretlen és titokzatos fűszert, mely elbódítja még a rohanó városlakókat is, és az örökös elmezajból kissé felrázza a tekinteteket és agyakat...(a kép pedig egy közeli étteremben álló lámpa képe. Sok szépérzékkel berendezett kis helyecske, és nagy a tortaválaszték is, amely szintén értékelendő tulajdonság :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése