összefoglaló

Merthogy kb egy hónapnyi infóval lógok nektek otthoniak.
Nos kicsiny életemben mélyreható változások zajlottak le november folyamán.
A hónap első felében nem igazán történtek említésre méltó események, ha így a naptáromban visszaszemlélem - tudom ilyen szó nincs a magyar nyelvben Oo - akkor csak munka és modellek... Klassz ám, mikor sokan jönnek hajat prüttyentetni hozzám, de időingényes.

Ám amit mindenképp meg szerettem volna osztani veletek, az egy szép csütörtöki nap volt, mikor is Karthee-val elmentünk megnézni Hampton Court kastélyát, ahol annó VIII. Henrik ücsi-ücsizett. A kezdő kép is onnét van, szép időnk volt nagyon. Amúgy állati klasszul csinálták meg szobákat, például az ifjú király életét elmesélő kis tárlatszerűségben a történet egy része nagy fából faragott székek háttámláján figyelt, más mondatok a szőnyegen, vagy épp a falon voltak olvashatók. Nagyon ötletes és élvezetes volt ez így :)) Csak a földig érő szoknyát hiányoltam magamról. Az estét pedig "A másik Boleyn lány" c filmmel fejeztük be, ami meg pláne jó volt látva a helyszínek egy részét a filmben... :)) No úgyhogy itt figyelek az ablak párkányban mert az ilyet mindig is mindig is imádtam :D

Aztán a hónap vége felé meg Staff-party volt. No igazán nem számítottam mindarra az ellátásra vagy hogy is nevezzem, amit Shaun szervezett a bandának: Három fogásos vacsi menü, innikével mindennel, ottan sokat beszélgetett mindenki mindenkivel és azt hiszem jó ha leírom, hogy most már 10 kik vagyunk, akik dolgozunk, csak hogy tudjátok a neveket:
Shaun, a főnököm, stylist :D
Claire, aki a manager, csuda egy nőszemély :))
Nelson és Abid mindketten hajvágásban nyomulnak
Daryl, Stefania, Natalie a hajfestés részlegen figyelnek
és az asszisztensek: Amelia, kicsi Natalie, és jómagam
Jó fej csapat amúgy de tényleg.
Az est folyamán figyeltem amúgy Shaun ügyesen helyezkedett hogy az új emberekkel tudjon kicsit csevelyni - trükkös arc ám :) Rám is sor került, de jót beszélgettünk :))
Aztán vacsi után átballagtunk a bár részlegbe, ahol eléggé hmmmm szegényes zenére próbált a banda táncikálni :) De jól érezte magát a csapat nagy része. Én olyan fél három felé távoztam a legutolsók között :))

Majd a rákövetkező héten jött a hidegzuhany: kiderült hogy Karthee nem tudja meghosszabbítani a vízumát, és hogy pár napon belül el kell hagynia az országot. A sokkot követően persze próbáltuk a dolgok jobbik oldalát megkeresni, és értékelni. Ám mindenek előtt a dolog úgy áll, hogy költöznöm kell (ő 30-án visszarepült SriLankára) így most a kicsiny szabadidőm felemészti a szobavadászat.
Ám mielőtt még egyedülivé váltam volna ismét, volt itten egy klassz hétvége, amikor Peti és Veron eljöttek egész Londonig, hogy megnyunyorgathassam őket, és ha már itt voltak a várost is megszemlélték - elmegy a kis porfészek ... Ami állati klassz volt, és nagyon nagy öröm volt nekem :D Majd ha lesznek fényképeim teszek fel eről is.

Szóval ismét egy jó kis leckét adott az élet: mert ami olyan biztosnak tűnik az egyik percben, az egy szemvillanás alatt eltűnhet. És hiába közhely ez, megtapasztalni a saját bőrünkön, az az igazi. Klassz de kemény lecke. Ám talán semmi sem adhat több motivációt az életben arra hogy értékeljük ami épp van, és sose vegyük biztosra ami olyan stabilnak látszik: minden percben az van számunkra, amit épp átélünk. Minden más, és főként az anyagi dolgok - a szép ház, vagy szoba amiben lakunk, vagy a bankszlánkon figyelő összeg, a tárgyaink, az autónk - ezek csupán egy színdarab díszletei, s semmit sem vihetünk el belőle amikor meghalunk. Amink van, az bennünk van, s minden nap csupán annyival rendelkezünk, amit este a tükörbe és a szívünkbe nézve látunk: a tetteink, és hogy hogy bántunk másokkal, és mit adtunk a körülöttünk élőknek. Csupán ez számít és csupán ennyi van igazából a kezünkben :)

hát ezzel búcsúzom mára, még írok, talán csak ha már az új helyen lakom :D

Puszikák
Juci