Sűrű hét, és ékezetek ismét

Nos visszakaptam a kis laptopom, hála Szilviéknek, de most meg ékezetekkel írni nagyon nehéz, és ismét cserélgetem a 'z'-t és 'y'-t Oo Hát mit lehessen tenni :D

A mai nap nagyon szomorú és nagyon szép volt egyben.

Nagyon szomorú mert elveszítettem valaki számomra szeretett lényt, váratlanul, nem számítva rá. Amit tehetek hogy imádkozom érte, és szeretettel gondolok rá. A szívemből sosem tűnhet el az emléke.

Ugyanakkor nagyon szép, mert itt jár Szilvi és Márk, és együtt tölthettünk egy nagyon szép délutánt négyen , immáron Kismuminnal, Barnabás leendő kistestvérével :) Köszönöm hogy eljöttetek, ma igazán jól esett a régi barátok nyújtotta támogatás, és szeretet.

Az élet mindig tanít bennünket, most engem épp arra, hogy akik körülöttem vannak épp, azoknak mindig kész legyek segíteni, és ne vesztegessek el egyetlen percet sem abból, ha szerethetek, segíthetek, és megbocsáthatok, mert sosem tudhatjuk a holnap nem lesz-e túl késő. Ám a most midnig itt van erre, és amíg itt vagyunk nem szabad elvesztegetni egyetlen percet sem az életünkből felesleges dolgokra, hanem adni kell, és elfogadni azt hogy minden és mindenki múlandó. Olyan törvény ez, ami alól senki sem szökhet meg, és csak elfogadni lehet. Aki próbál róla nem tudomást venni, az csupán olyan mint ha zuhanás közben repülést mímelne, csapkodva a karjaival, vagy egy pohárral vizet locsolva próbálná a Nap tüzét kioltani, mikor a víz sosem fog elérni odáig. Jobb feladni és elfogadni, és akkor valahol ráérezhetünk, hogy az élet örök változása nem az ellenségünk, csupán a közeg amibe születtünk.

J