Hát végül csak elkapott ez a fránya virnyóhernyó, ami itten kavarog a légben. Komolyan mióta kijöttem Londonba többször vagyok náthás, betegcske, most meg aztán rendesen döglődöm, mintaz ezt megelőző 10 évben összesen. Bosszantó. Hiába, ez a töminyomi hátránya. Pedig nyomom a vitaminokat rendesen. Úgy tűnik most ez kevés volt. Minden esetre a kis pihenés jól jön, kicsit alszom, kicsit összevakerálom a nadis tudásom, mert bizony rámfér egy mélyreható ismétlés.
És azért illene valami kis áttekintést adnom az elmúlt évről, a huszonötödikről...
Ugye 2010 február 7-ét otthon, Magyarországon töltöttem, kis családom szerető körében, barátokkal körbevéve. Majd ismét kivándoroltam a ködös Londonba. Még mindig pincérkedni, keresve az értelmet az ittlétben, a döntésemben, szóval agyalgatva mint mindig... Aztán elindult ez a fodrászkodás, épp mielőtt teljesen feladni készültem a kinnlétet, és fontolgatni hogy szeptemberben végleg hazavándorolok. A fodrászosdi elején még inkább agyaltam, és szenvedtem, mert úgyéreztem túl késő belekezdeni valamibe, ugyanakkor tudtam, ha nem próbálom meg akkor egy életre bánnám, hogy veszni hagytam a lehetőséget. Nagyon fárasztó ám ennyit agyalni... Aztán mikor egyre jobban és jobban ment, és láttam hogy úgy haladok mint a szárnyas hajó a Dunán hát kicsit megnyugodtam hogy akár mehetne is ez így... Persze teljességgel továbbra sem merem átadni magam az életnek, és élvezni a jelenpillanatot. Túl sok az aggodalom és görcsölés. (hja, nem tudok túl sok újdonsággal szolgálni)
Amit a 26.on eldöntöttem: az élet túl rövid ahhoz hogy aggódással töltsem, és elvesztegessem a napokat. Tehát nem aggódhatok többet hülyeségeken. Lefogadom mindenki szorgosan bólogat. Hát a 26-dikon munka után Shaun, Claire és Nelson felköszöntöttek, volt pár tortaszeletke, meg kétszáz verziója a "happy birthday to you"-nak, nagyon kedvesek voltak, én persze nem bírtam lazítani. Aztán még beültünk egy kicsit a közeli pubba beszélgetni, de mindenkinek dolga volt, így hamar itthon voltam. Dolgosan telt tehát.
Még mindig sok rendezésre váró kérdés van az életemben, de szeretném mihamarabb helyre tenni a dolgaim. Majd szólok ha sikerült.
no most már pihire szól a nóta, megyek is alukálni lassan.
Sok puszadék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése