Újra itthon

Huh, nem is tudom hogy röpült el így az idő, hát február óta nem írtam. No de most aztán :D

Szóval ismét Magyarországon vagyok, kicsit megölelgetni a családom, és találkozni barátokkal ami belefér :) Hosszú idő telt el mióta legutoljára itthon voltam - több mint nyolc hónap. Amíg az ügynökségnél dolgoztam voltaképp korlátlan szabi állt rendelkezésre, hiszen a munkát is hétről hétre kaptuk. Most azonban az a szűk 20 nap, ami itt is annyi áll csupán rendelkezésre, és nem is vehető ki akármikor. No nem panaszkodom, mivel ez minden munkahelyen pontosan ugyanígy van.

Az első esemény itthon drága nagymamám temetése volt, rögvest az érkezésemre következő napon. A gyerekkoromból halovány emlékképekben élő táj ismét megelevenedett. Tényleg külföldre kell az embernek kerülnie, hogy rádöbbenjen mennyire csodálatos és gyönyörű a magyar Alföld? (talán csak idősebbé kellett válni, talán a távollét változtatja a prioritásokat). Hihetetlen a alföldi táj, olyan szépséges hogy a szegényes szókincsemből nem futja méltó jellemzésre. Csak álltam ott az utca végében, amelyben a kis ház is áll ahol annyi nyarat töltöttünk lenn réges-rég, és bámultam a végtelen horizontba, a mezőket és kis facsoportokat, az ég kékjét, és szívtam be azt a friss levegőt, amit a városokban az ember még csak álmában sem remél.

A házikó látványa ugyanakkor szívbemarkoló és megdöbbentő volt: a tulajdonosa talán évek óta nem járt arra. Az egész kertet dzsungellé változtatta, és teljesen birtokába vette a természet: fácskák, derékig érő fű borította a valaha virágoskertként, gyümölcsösként szolgáló részeket. A ház kertbe nyíló ajtaja feltörve, és odabenn szétszórt ruhadarabok, kettétört baba, egy fénykép és könyvek maradványai, egy korhadó konyhaszekrény, melynek fiókjai kihúzva meredtek ránk, a fürdőszoba félig kifosztva, a tető berogyva, mindenütt pókhálók, kosz, és törmelék. A kis lépcső mely annó a padláshoz vezetett, és amelyen gyermekkén énekeltem fennhangon az akkoriban szuper-menő walkman-ről Witheney Huston I'll always love you slágerét, minden fokában összetörve állott. Ugyanakkor kísértetiesen minden ugyanolyan volt mint régen: mielőtt elhagyatottá vált a ház semmit sem változtattak igazán. Nagyon furcsa, kicsit szomorú és ugyanakkor nagyon boldog érzések egyvelegét váltotta ki a látvány, talán mind a négyünkből: hiszen minden megvolt, úgy ahogy sok sok évvel ezelőtt, de mindent már az enyészet kezdett ki. Talán mindőnkben megfordult egy pillanatra a gondolat: nem lehetne visszavásárolni a telket, és szépen újra rendbe hozni a házat?

És hogy mi minden történ ezelőtt, még az elmúlt két hónap során velem Angliában? Nos a betegségemből felépülve ismét belevetettem magam a munkába, ez március elején pár szabadnappal tarkítva eléggé kitöltötte az időm. Azért ugyanakkor el-elugrottam a parkokba mikor ráértem - a blog rovására természetesen - mert olyan szépséges volt végre a tavasz: virágok és napsütés ezután a nagyon nagyon hosszú, és sötét tél után. Egész sok cseresznye- és tulipánfa van ám Londonban, és a parkok is igazán gyönyörűségesek tavasz felé. Erről lesznek fenn képek a most készülő Picasa webalbumban, mert viszonylag sok olyan fotó van már, ami talán érdeklődésre tarthat számot, ám ide nem tudom mind felpakolni. Ezért úgy döntöttem létrehozok egy ilyen kis fotóalbumot, és akkor oda töltigetem a képikéket.

Mindeközben megtudtam hogy a lány, akinek a szobájába decemberben beköltöztem nem kapta meg a második félévet azon a kihelyezett karon ahová jelentkezett, így április elején visszajön, nekem pedig mennem kell. Úgyhogy az első tervem az volt hogy egy baráthoz költözöm két hétre, mert aztán úgyis itthon leszek szabin bő egy hét erejéig, tehát megspórolhatnék egy havi lakbért. (A sok költözködés elvitte minden megtakarításom, tetőzve az extra adóval ami az új szobához járt...) Aztán az utolsó pillanatban nem is keresve, csak úgy ránézve az internetes kínálatra rábukkantam egy szobára, és még aznap sikerült is a megtekintést elintézni, és gyorsan ki is vettem. Így nem volt lehetőségem stresszelni, (ami roppant furcsa volt, a decemberi időszakkal összehasonlítva is, amikor hisztérikus pánikban kerestem az újabb lakhelyet egy jó 4 héten át) és ezáltal borzasztó relaxált voltam vagy jó két hétig. Aztán március utolsó hetén és április első hetén a hátamon költöztettem át minden motyóm, mert az ismerősöm, akinek furgonja van végig dolgozott ez idő alatt, mikor nekem szabadnapom volt, ígyhát nem tudott segíteni sajnos. Ez munka mellett nagyon kifárasztott: a szabadidőm azzal telt, hogy pakoltam, és cipekedtem, majd ismét mentem dolgozni. Miután minden sikeresen lezajlott - bár még pár doboz a régi lakásban figyel: a könyveim nem tudtam átvinni még - annyi hajvágásra váró modell gyűlt föl hogy az utolsó két hétben megint minden csütörtökön benn dolgoztam egész nap. Ennek köszönhetően mint egy alaposan kifacsart citrom érkeztem haza.

Minden esetre a helyzet most úgy fest hogy van egy picike, ám nagyon tiszta szobám - négyen lakunk összesen a lakásban: Dymitr - ő a landlord, Niels - egy francia diák, és Daniel - egy angol személyi eddző, meg Juci a nyunyez. A lakás hihetetlenül tiszta, mindig rend van, meg csöndes is. Pont van elég helyem a szobámban a nadis gyakorlataimhoz, sok ablak van, így délutánonként ha van napsütés, az beborítja a szobácskát, és emlékeztet az itthoni szobára, hiszen mint ahogyan itt is, ott is fenn van az ágy, és alatta van egy nagy asztal :) A lakbér viszonylag jó árban van, főleg hogy a munkahelyemtől most már egy 30percnyi sétára lakom, ami azért időben és utazási költségben is sokat spórol nekem.

Ami pedig a munkám illeti: végre kapok klienseket! YAAAAY no nem sokat, de azért egy párat, ami mint kiderült nagyon nem jellemző 8-9 havi fodrászkodás után (inkább1,5-2 év szokott az lenni mire az embert egy fizető vendég feje közelébe engedik a hajszárítójával). Szóval ismét kivételezett helyzetben vagyok, mint azt már (és Ati ezért bocsáss meg nekem :P) általában megszokhattátok, ám tegyük hozzá eddig nem hoztam szégyent a szalonra, és megálltam a helyem mind időben, mind minőségben. Persze küzdök is ezerrel.

Nos akkor most megszerkesztem azt a webalbumot, és majd jelentek még itthoni kalandjaimról :*