hazafelé

Gondoltam meglepem a bandát egy váratlan bejegyzéssel. Igazából semmi nagy hír vagy ilyesmi, csak írok. (Tudom szokatlan).

Szóval tegnap bandukoltam hazafelé usziból, mert sikerült ismét megmártóztatni a popóm a Chealsea Sport Centre uszijában meló után, és tök jó volt, mert először is egy rakat görkorist láttam: volt pár vezető, akik így biztosították a terepet, aztán volt a 'nép' akik görkorival jöttek, és volt valaki aki meg ilyen bringa szerűségen ment közöttük a kiskocsiján a hangfallal, így szólt a zene. Hát tök jól néztek ki így együtt. Tisztára lehetett érezni a lelkesedésüket.

Aztán a hídon megálltam kattintgatni, annyira nem jöttek át a fények meg a színek, amúgy az első képen a Chealsea-híd látható, ezen battyogok által munkába jövet-menet. De azért felteszem hadd lássátok a tájképet. És ahogy Bocellit hallgatva ottan művészkedni próbáltam hát lenézek a lábaim elé és ott figyel egy kutyi (aki az uccsó képen van a kis labdikájával :D
No és ez a kutyulínó leheveredett mellém, és ott relaxált. Kedveltük egymást ez egyértelmű. A gazdija meg haladt előbb felénk, aztán tőlünk távolodva, egy idő után szólongatva a punnyogó ebet. Az meg kigurította a labdáját a szájából, és nézett rám, hogy akkor én most dobjam már el. Én meg felkaptam - már a teniszgolyót - erre ő is négylábra szökkent, és dobtam a gazdi felé, ő meg onnantól visszatért a sétájukhoz.

Úgy gondolom nem véletlen történt ez: itten kérem érezve volt a rezgés :P Ma pedig modelleket nyomtam, jól ment, mindenki happy volt. Kicsit beszélgettem Shaunnal is tök jó volt. Tisztára úgyanúgy vélekedünk az élet értelméről :P Aztán most itthon, az estém már szigorúan pihivel fogom tölteni.

No akkor legyen itt a kutyi búcsúképp: