Kilátás a szobámból

Mostanában hogy többször is kibújt a nap a felhők mögül, és így nagyon szép naplementéket lehetett látni kicsiny szobámból. Amilyen csöppnyi ez a szoba, olyan végtelen a kilátás. Semmilyen épület nincs nagyon messzire abban a magasságban ahol vagyunk (kb. a tizedik emeletnek felel meg ugyebár), így esténként a most feltett képeken látható csodákban lehet gyönyörködni. az egész ég végtelensége nyújtózkodik itt nekem :D én meg elveszek benne... Úgyhogy egy két nap mint az őrültek kattogtatok a kis fotóapparátussal az ablakomból :P

Egyéb iránt jól mennek a dolgok. A rollerkém még nem érkezett meg bánatomra, de türelmes vagyok, ami késik az nem múlik vagy mi :)

A hét elég kemény volt, mert ismét csak ketten voltunk asszisztensek, és szegény Lily az én egyre növekvő "kliens-állományom" miatt sokszor el sem tudott mozdulni a fejmosó kádaktól T_T Amúgy jól elvagyunk: néha hozunk barackokat, és mindig adunk egymásnak, máskor meg kis cooke-kat, aztán a múltkor én vettem magamnak levest, ami olyan csípős volt - ezt a dobozon elfelejtették említeni - hogy még a szagától is könnyek jöttek a szemeimbe (Peti neked biztos nagyon ízlett volna) :D szóval Lily meg szereti a csípőset, hát mondtam ha szeretné én nagyon szívesen neki adom az egészet. Rá két napra ő vett magának leveset, hát neki "víz-íze" volt, mondta kóstoljam meg, ő nem nagyon van érte odáig, no azt meg én kanaltam be (és nekem még az is csípett kicsit :D)

Csupán ilyen pöttöm dolgok teszik a napjaimat különbözővé egymástól. De tanulom gyakorolni a jelenben maradást, igyekszem egyre többet és többet nadizi, alakul a dolog. És közben Karthee is visszatért Sri Lankáról. No itt még vannak rendezendő dolgok a lelkemben. :)))

Ami biztos: a mai napot biztosan aktívan szeretném tölteni, mert az elmúlt vasárnapok igen csak pihenősre/punnyadósra (?) sikerültek. Persze aktív pihenés.

Külön puszilnám a csöppségeket a Kulin-Barna családban, hiányoztok ám, de jó volt olvasni hogy Márk jól érzi magát az új munkahelyen. Csak így tovább.

Szeretettel ölelek mindenkit.

Ja és még egy kép: a nyunyikról, ahogy sorakoznak az ágyamon (megszaporodtak kissé Oo De üzenem apának, hogy ne aggódjon, már nem töltöm azzal az este felét,hogy végig puszilgassam minden tagjukat, csak felsorakoztatom őket a fejem mellé az ágy szélén, és ők engem figyelnek, ahogy a buborék nő és összemegy az orromból amikor alszom :))))))