Végül szerdán már dolgoztam. Bár kedd este jól éreztem magam, és mondtam hogy megyek, szerdára a virnyó elfoglalta a bal szemem részesítvén engem egy enyhe kötőhártya-gyulladásban. A furcsa a dologban, hogy úgy néz ki ez a fajta vírus mindig ugyan azt a lefolyást hozza: láz, döglődés, torokfájás, aztán az egyik vagy mindkét szememre ráhúzódik. Azóta hogy egyszer ez az egyetem alatt így történt. De akkor nagyon durvára sikeredett a kötőhártyagyulladás része. Talán most már tudja az utat? Minden esetre dolgozni bementem, hosszú nap volt, de nem vészesen durva. A vége egész jól sikerült, békésre, harmónukusra. Már rég volt ilyen szép estém :)Aztán ma pihi volt. Reggel kicsit lustizósra vettem a dolgot, de aztán berágtam magamra, és elmentem egy jó nagyot sétálni. Végre szép idő volt: sütött a nap, és fújt a szél. A kiku-shidare dísz-cseresznyefák hulló szirmai táncoltak az úton lépteim kísérve. Egy nagy gesztenye fa alatt pihentem meg aztán egy parkban, figyelve ahogy az immár egészen nagyra nőtt tenyerek integettek a lombból felém, hintázva a széllel, huncutul bújtatva a gyertyaként égbekapaszkodó virágokat. Végül lesétáltam a Temzéig, és szippantottam egyet a "Duna" illatú folyó felől. Haza menet betértem egy közeli zongora botba. És Szilvi!!! Van nekik Bechstein pianínójuk!!!!! Persze a legdrágább mind közül. Ám lehet ott terembérért beülni gyakorolni is, amit talán egyszer-egyszer meg is ejtek, ha jók a borravalók, és belefér...
Mindent összevéve úgyérzem kezdek kifelé mászni az újabb gödrömből, ami bár nem túl mély, ám kényelmesnek sem mondható. És hogy mi van a lelkemben mostanság? Majdnem ugyan azok a kérdések őrlődnek odabenn.... erről majd egy másik bejegyzésben írok talán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése