(Két napos -> ) HOSSZÚÚÚÚ 7vége

Hadd kezdjem a kertben vasárnap reggel talált BÉBI-CSIGÁVAL aki annyira cukiiii volt hogy jujj. Másztattam a kezemen/ujjamon, ahogy azt a kép is elárulja, meg puszikákkal molesztáltam:

pici puszik

Egy szó mint száz, van bébicsigaaaaa yaaay!!!
No ezen túl lépve aztán tegnap ismét eljutottunk, idestova két hónap után a kedvenc Lila Kávézónkba (Il Molino a neve amúgy), ami azután kalandossá tette a napot. De ne vágjak a dolgok elejébe, először talán azt kellene elmondanom, hogy itt tegnap kb. az volt, mint otthon Augusztus 20-án: a királynő uralkodásának gyémánt 60. évfordulója alkalmából nagy hacacáré volt: egész "london" illetve mindenki aki maradt benne, mert itt négy napos hosszú hétvége volt - a mázlistáknak, nekem csak kettő lett belőle... - szóval aki nem húzott el pihenni, az mind az utcára került, pezsgőzött a terszon, vagy szalonna sütést rendezett az erkélyen, és beöltözött angol-zászlónak, (de legalábbis a gyereke arcára festetette)... No még szombaton kérdezgették az emberek, hogy megyek-e a "Jubelee" hétvégére nézni a sok sok mindent. Mondtam, hogy eszem ágába sincsen. =) Nem a tömegben nyomorgás a kedvenc időtöltésem, és engem egyáltalán nem mozgat meg mélyen hogy II. Erzsébet hatvan éve csücsül a trónon. Ami persze szép dolog, de nem elég ahhoz hogy engem program szintjén aktivizáljon.

(bocsánat a vázlatom nagyon megkésve - immáron egy hét távlatából folytatom, így lehet hosszas lesz ez a bejegyzés...)
Szóval végre jó szokásunk szerint nekiindultunk a kései reggelinek abba a bizonyos Il Molinoba. Odafele már gyanúsan tele volt a 22-es busz, amit elsőképp kellett vennünk. Aztán a másik már át sem ment a hídon, mert ott már csak gyalogosok császkálhattak. Volt is rengeteg ember, épp két órával a banzáj megindulása előtt voltunk, de mi nem tudtunk semmit sem a programról. A kávézóban nem voltak túl sokan hála az égnek, így bőséges és békés reggeliben volt részünk (immáron olyan 12-13 óra tájt...). Mikor jól belaktunk és visszaindultunk a híd már a gyalogosoktól is le volt zárva, így ottragadtunk az ünneplő tömegben. Ami egyáltalán nem volt kellemetlen. Mint kiderült később ez volt az első napja az ünneplésnek, és még mindenki friss volt és kíváncsi, így jó rezgések voltak, és jó hangulat. Úgyhogy végül sokat sétáltunk (egész hazáig) és láttuk pont a hajókat a vizen, azt is amiben valahol a királynő állt. Biztosan nagyon unta szegény, végtére is nyolcvan év felett jár már jócskán, és ott kellett állnia vagy 6-7 órán keresztül. Ám a folyó látványa a sok sok hajóval nagyon szép volt. Csak az idő volt eléggé szotty, aztán meg eső eső eső. De mire neki állt esni isten igazában, addigra mi pont hazaballagtunk. Így a nap vége már békésen telt itthon.

Hétfőn aztán bicózni mentünk a Hyde Parkba. Nagyon jó volt bicózni. Egyszer azért eltaknyoltam, mert menőzni akartam, meg fényképezkedni fél kézzel, aztán a másikkal a rossz féket húztam meg (ami satu-fék effektussal fékezi az első kereket), így bár tetű lassan mentem mégis sikerült, hmmm nem is elesni inkább eldőlni... így begyűjöttem egy ari kék foltocskát a bal térdemre, más viszont nem történt...

Aztán egész héten meló volt. Csütörtökön végül nem mentem be modellezni, de takarítással ment el a nap fele, aztán meg fejfájtam, elég rossz volt. Így sok klassz dolgot nem csináltam, meg az idő sem lett szebb. Ami fura ezen a héten olyan mintha a dolgok nem lennének egyensúlyban. Az egész hét eléggé hektikus volt a szalonban pedig nem voltunk nagyon durván tele, csak amolyan mérsékelt őrület volt. És mégis, sok mindenben volt hiba, sokan kiakadtak, sokan voltak ingerlékenyek... Kiváncsi vagyok odahaza is volt-e ilyesmi érzésetek (?)

No de most gyorsan postolom ezt a dolgot, mielőtt megint egy hétig folytatgatom, kerekítgetem. Legyen itt még egy kép végezetül az ünneplőkről.