Tanítás

Bármire képes vagyok

 Ezt az idézetet Shauntól kaptam. Ha valakinek van kedve türelme és ideje hogy egy jó fordítást készítsen megköszönném :)

Egyelőre angolul:

 IF...

If you can keep your head when all about you 

Are losing theirs and blaming it on you, 

If you can trust yourself when all men doubt you, 

But make allowance for their doubting too;

If you can wait and not be tired by waiting,

Or being lied about, don't deal in lies,

Or being hated, don't give way to hating, 

And yet don't look too good, nor talk too wise:

If you can dream - and not make dreams your master;

If you can think - and not make thoughts your aim;

If you can meet with Triumph and Disaster

And treat those two impostors just the same;

If you can bear to hear the truth you've spoken

Twisted by knaves to make a trap for fools,

Or watch the things you gave your life to, broken, 

and stoop and build 'em up with worn-out tools:

If you can make one heap of all your winnings

And risk it on one turn of pitch-and-toss,

And lose, and start again at your beginnings

And never breathe a word about your loss;

If you can force your heart and nerve and sinew

To serve your turn long after they are gone,

And so hold on when there is nothing in you

Except the Will which says to them: 'Hold on!'

If you can talk with crowds and keep your virtue,

' Or walk with Kings - nor lose the common touch, 

If neither foes nor loving friends can hurt you, 

If all men count with you, but none too much;

If you can fill the unforgiving minute

With sixty seconds' worth of distance run, 

Yours is the Earth and everything that's in it,

And - which is more - you'll be a Man, my son!

 Az idő pedig gyorsan szalad. Ma is beszélgettem egy fiatal nővel, természetesen mind az amit neki kellett mondjak igazából nekem szólt. Mikor bejött a szalonban sírt. Persze szívügy volt, talán karmikus kapcsolat egy másik érző lénnyel, és sok ragaszkodás mögötte, de leginkább a félelem, amit valahol odabenn mind érzünk néha, hogy egyedül maradunk; és az az oly gyakori történet, amikor önmagunkban nem tudunk hinni.. Én pedig meséltem neki az életemből, a történeteimből, amiket én éltem át, mikor itt álltam egyszál magamban még mindennek a legelején, és hogy valamiképp mégis rögtön mellém állt  valaki: Karthee, és...  hogy amilyen hirtelen ott volt nekem olyan hirtelen el is tűnt mellőlem. Átélni, hogy egy pillanat alatt minden megváltozhat, s hogy mégis veszíteni majdnem ugyanaz mint nyerni. Mert minden fájdalom erővé kovácsolható, ha nem engedjük hogy az egónk az önsajnálat üzemanyagaképp használja fel, és ha eldöntjük, hogy mindennek a végén bölcsebben fogunk felállni egy-egy vereség, lecke után.
Végül valamennyire megvalósult az, amit annak idején álmodtam: hogy néha segíthessek valakinek, és ma lemondhattam, hogy igen, a válaszok ott vannak a szívünkben. Csak néha kell egy kis segítség, hogy megtaláljuk hova is kell nézni ;)

Mégis mindaz amit a fenti idézet mond még távol van tőlem, illetve nem, ez így nem igaz: az egómnak sokkal kényelmesebb azt mondani, hogy még nem tartok itt vagy ott.
Shaun egyszer megkérdezte tőlem, hogy ha 10-es skálán kéne mérni, akkor mennyire akarom igazán elérni a célt, amelyről akkor beszélgettünk. És őszintén magamba nézve csak 8-at láttam, és amikor azt kérdezte meddig lennék hajlandó elmenni érte, akkor már csak 6-ot tudtam mondani. Amikor őszintén magunkba néznük, és a magunkban dédelgetett céljainkat/álmainkat  sorravesszük, akkor bizony rájövünk, hogy nem azért nem valósulnak meg, mert a környezetünkben akadályok merülnek fel, hanem mert a 10-ből nem adunk csak 6-ot, vagy annyit sem. Mert meddig vagyunk hajlandók elmenni, azért hogy valami tényleg változzon az életünkben?

Most ezeket a sorokat gyakorlom, és mikor eljön egy-egy helyzet, amikor az egóm kifogásai után mennék, mint mindeddig tettem, már többé nem tehetem: mert érzem hogy hazugság lenne. Már nem menekülhetek többé: nincs hová. Ez egyrészt ilyesztő, másrészt felemelő. Megtörténnek az életemben azok a tanítások, amiket nem is reméltem, hogy egyszer megtapasztalhatok. De mennyi mindenen kellett érte keresztül menni. És mégis mennyire jó döntés volt kilépni a megszokottból, és így utólag mind jobban jártunk: mind tanultunk, és lehetőséget kaptunk fejlődni... de ne higgye senki hogy már nem fáj: mennyiszer sírok még mindíg - csak most már őszintén, és nem önsajnálatból - hogy hiányzik az otthonom, azok a hársfák, és az a kék ég. De tudom hogy ha ott a helyem, akkor visszajutok egyszer. Amikor eljön az idő... Most még itt vagyok, és itt a helyem. Nehéz, de jó...