pihi tájm :)

Ma egy kicsit ismét magamra szentelek időt, meg a sok-sok dologra ami tennivaló, rendezni való, ám úgy tűnik hogy az elkövetkező jó pár csütörtökre vannak modellek, mert sokan, sokan jelentkeztek hogy jönnének. Ez jó, főleg hogy és ez a nagy hír: már nem sok van hátra az NVQ2-es tanfolyamomból :) Egy dogi (kis tesztecske, de hát ezek, azért a Corvinus után inkább a középiskolás dolgozatokra emlékeztetnek :D szóval nem vagyok betojva :P) és a dogi mellett már "csupán" a gyakorlati aláírások kellenek. Ami azért idő, mert ugye egyedül kell képesnek lennem megvágni az alap hajzatokat, és felvinni a hajfestéket/melírt/bodort a fejekre. Azért lelkes vagyok, mert sok a modellem, és innen már csak gyakorolni gyakorolni kell. úgyhogy én egy olyan 6 hónapra tippelek a papírig. :D És akkor már télleg fodrász-közgazdász leszek :} Halmozva az élvezeteket.

A fenti képen amúgy a park egy részlete látható, ahol van egy kis Buddha-emlékmű. Ma reggel erre kocogtam el. Igen, még mindig tartom a testmozgást, de az izmaim teljesen újra kell építeni. Hétfőn voltam usziban, jól esett, de nagyon elfáradtam benne. Aztán szerda reggelre kicsit megfáztam a nyitott ablak miatt éjjel :( De nem nagyon, csak prüszkölök, de eszem a c-vitamint, és voltam ugye ma kocogni, ami felfrissített kicsit. Most egész enyhe az idő. De érzem hogy a hátizmaim teljesen elsatnyultak, és a többi izomcsoport sincs a top-formában. Nos két év azért hosszú idő, van mit rendbehozni.

Voltaképpen két évbe telt, míg elkezdtem itt élni, és nem csak lenni, vagy túlélni. Odahaza már egész összeszedtem magam hogy kondiba járjak, nyújtsak, aztán kijöttem, és minden abba maradt: nem nadiztam igazán, nem is mozogtam, csak dolgoztam, és voltam. A fodrász munka aztán helyre billentett, és elkezdtem valamiért dolgozni, valamit fölépíteni. A nepáli felkészülés ismét visszahozta a nadit is a mindennapokba, és most hogy már kicsit több időm lett a közelebb költözés végett, most hogy a munkámban is megnyugodtam - mondjuk úgy 85%-ban - végre kezd kiegyensúlyozódni a világ :) És valahogy Londont is megszoktam. Egyes dolgokat megszerettem, másokat megtanultam elfogadni.
Ugyanakkor tudom, hogy még nem sikerült felépítenem egy olyan szakmai tudást, amival támogatás nélkül bárhol megélhetek. Ezen sosem gondolkoztam el igazán. Valahogy azt vártam, ha meg van a diploma akkor majd a munka is meglesz. Igazi tudás azonban nem sok volt a papír mögött, valami, amiért úgy dönthet egy munkáltató, hogy megéri engem felvennie, és fizetnie. Használni amit tanultunk/látunk/tapasztalunk egész más. Nyilván ez most állati triviálisan hangzik, de én lassanként értettem meg ezt idekinn. Szóval most megpróbálok annyi tudást magamba szippantani amennyi csak belémfér: olyan tudást, ami gyakorlati és nem elmélet :)

Sokat tanulok minden egyes nap a munkahelyemen. Emberekről, viszonyokról, hogy mások mit várnak el, hogy látják a körülöttük lévő világot, hogy mennyire kell ügyelni arra mennyit és hogyan mondunk bárkinek is, és végső soron itt Londonban nagyon sok "magányos" embert látok. Mi a szalonban olyanok vagyunk mint egy csapat emberke,  akik a világ minden országából ide vetődtek (és ez valahol a tökéletes valóság), és most együtt evezünk, de valahogy mégis mind egyedül, ám nagyon is egymásra utalva. Furcsak érzés.

Hát ez....

Lassanként el kell indulnom, mert ma engem fognak bütykölni a fejemen (kis festés kis vágás) és nem én másokat (MWuhahahhahahahhaaaaaa)...

Sok sok puszika, hiányoztok nagyon.

Juc