Stone Henge

Megvolt az utolsó pihi az évre, már ami karácsony előttre érvényes. Ha úgy vesszük az sincs már messze. A hetek csak úgy röpködnek.

Talán a szokásossal a munkával kezdeném. Lassan javulgat a kapcsolatom az új munkatársakkal is. Sokat nadiztam a fejem/szellemem a cél érdekében, és jól is működött a dolog. Különösen a spanyol lányt kedveltem meg, Beát, aki tök hasonló pofikat vág mint én, és úgy általában aranyos, meg kedvesen nevet. A többiek - Mirela az albán lány, meg a két régebbi technikusok továbbra sem hagytak mélyebb lenyomatot a lelkemen. Lassanként felismerem hogy mennyire ritka értelmes és kedves emberekkel találkozni, leginkább olyanokkal akik arra is használják az eszüket, hogy másoknak hogy segíthetnének, egyáltalán hogy lehetnének-e tekintettel tetteik során a körülöttük és velük élőkre/dolgozókra. A többség nagyon énközpontú, és csupán a saját élete és jóléte létezik számára, és nem is érti ha rá próbálnék világítani a fentebbi perspektívára, olyannyira idegen a lényüktől. Leginkább mint a disznók - és bocsánat ha túl erősnek tűnik a hasonlat - csak lefelé tekintve szagolva a földet, mindenen áttaposva a saját "élelmükért" haladnak az életben, soha fel nem tekintve. Persze a disznó is kedves állatka, és hasznos, meg az élet része, ám nem számíthatunk többre tőle, mint amit az alap természete enged.

A munkában amúgy továbbra is jól haladok, egyre több beszárítás akad. Most kellene rákapcsolni a hajvágós modellekre, de egy kicsit most punnyadósabb életet élek: két napot engedélyeztem magamnak többnyire, hogy pihejen a lábikóm, és hogy önző mód aludjak, és csináljam a kis dolgaim. De erről a legutóbbi bejegyzés is szólt, így nem gondolok rá bővebben helyet pazarolni.

Inkább az utolsó szabim élményeiből szemezgetnék:
Voltam bögrét festeni a cseh ismerősöm barátnőjének munkahelyén. Egy kerámia-festő kis üzeltben dolgozik: be lehet menni, választani valami kis kerámia-alkalmatosságot magunknak, eldönteni mit festünk rá, és nekilátni a pingálásnak. Csináltam egy japán teás-csészécskét, a külsején cseresznye virágok és szirmok láthatók, a belsejébe pedig egy anime lány gömbölyödik, és egy nagy cseresznye virágot bambul merengve. Várom hogy kiégessék, és a kezembe kacsmarjam. Remélhetőleg ezen a csütön, amikor is kivételesen bemegyek dolgozni, és a lány (Katherina, röviden Kat) jön a haját pingálni  hozzám. Ha lesz róla fénykép majd megmutizom.

Aztán megjött anyuc egy kis látogatásra az őszi szünetében, és voltunk a Stone Hengenél, és az egy irtó klassz nap volt. Maga a kő-építmény is gyönyörű, de nekem az egész környék, Salisbury és főleg a katedrális, meg a régi város romjai tetszettek nekem. Az egész környék gyönyörű és sok sok történelme van. Azt hiszem nekem ez a nap volt a csúcsa a szabinak :D

Aztán ismét eljutottam Brightonba a tengerpartra, ezúttal mami társaságában :D. Persze nagyon más volt mint nyáron, mikor olyan jó meleg volt, de így ősszel is nagyon szép a város, és leglább nem annyira tömeges. Voltak nagy hullámok, és erős szél, ami jól ki is szívta az erőnk De nagyon jó volt nézni a tengert, megnyugtató és szépséges. Voltunk úszni, és szaunázni ami szintén nagyon nagyon jól esett. Nem hiába ránkfért egy jó kiadós pihenés. Ám minden pihi véget ér egyszer. A búcsú nem volt könnyű, de mindketten felnőttünk már a távolság kezeléséhez, így nem bömbiztünk. (Illetve én csak akkor pityeredtem el, mikor a haza utamon elmentem amellett a pub mellett, ahol egy 3-4 órával azelőtt még együtt vacsiztunk T_________T  hát ez)

Nem volt azért nehéz visszemenni dolgozni, ami talán jó jel: bár azért a reggeli pici meditációmban megbeszéltem magammal a helyzetet :) Nos hát itt tart piciny életem folyása. Remélem a képekkel felvídítok mindenkit.

ölelés és sok sok puszika