Új évre csak előkerülök :P

Két kis nyunyim a kedvenc kávézómban :)

Eljött az új év, és egy kis pihenés is vele. A mai nap az utolsó pihizős nap. De jól kihasználtam az időt: rengeteget (és télleg nagyon nagyon sokat) aludtam, olvasgattam, átültettem a kis virágaim... a kis virágok alatt értsük a hatalmas zöldikém, ami már tényleg kezdi kinőni a szobám Oo Most a lehető legnagyobb cserepet kapta, amit a boltban fel lehetett lelni, és szerintem vagy 10 kg földben csücsül. Határozott meggyőződésem szerint nagy vigyorral az arcán! És átültettem pár zöldikét Nelsonnak is :) Aztán a kis nyunyi karácsonyfám. Nagyon szeretném ha túlélne, és velem tartana a következő karácsonyig vezető télen-tavaszon-nyáron és őszőn át :) Viszonylag nagy cserepet kapott, hiszen mégis csak egy FA, hátha kinövi magát. És ha igen, akkor ki lesz talán egyszer ültetve is... A zöldikém meg, ah kinövi ezt a cserepet, hát nem tudom... Jobban teszi, ha nem növi ki.

No a növénykéken kívül még más hasznos dolgokat nem nagyon műveltem, de voltam moziba, kicsit főztem is, meg akartam kondiba menni, de ez valahogyan elmaradt :S (Lustasáááág voltam). Kicsit nadiztam is - többet mint hétköznap tettem annak előtte. És rájöttem hogy ha kialudtam magam, akkor érdekes módon sokkal de sokkal jobban megy a meditálás is, szóval jó helyen vagyok a rezgéseimmel, csak szétdolgozom magam, és hulla fáradt vagyok úgy általában. Azonban ezt nem vettem/veszem úgy igazán észre. Csak most hogy három napon át 10-12 órákat alszom, és még mindig nem érzem hogy túlpihentem volna magam, most gondolkoztam el az élettempómon kicsit mélyebben :p

Örülök hogy véget ért a December. Az idei karácsony ismét a család nélkül, az olyan régen nem látott barátaim nélkül nagyon nehéz volt számomra. Nyilván nem csak az ünnepek alatt hiányzik aki hiányzik, de valamiképp mégis ilyenkor - talán mert mindig úgy szerettem készülni az ünnepekre, és ez volt a suli szünet is azelőtt :P - kicsit elbúsul az ember távolba szakadva. Nem voltam egyedül, de mégis egyedül voltam. Ahogy telnek a hónapok, és amikor nem vagyok a munka örvényében, és a száz meg száz tennivaló nem foglalja teljesmértékben minden kapacitásom, nos ilyenkor előjön a magányosság, a távollét, és a kérdés " mi a fenét keresek én itt? " Ám ennek valószínűleg az is az oka, hogy London maga nem áll közel a szívemhez, és semmiképp sem tudom elképzelni ebben a városban az életem. Egyszerűen nem passzolunk össze :P csak megtűrjük egymást.

Azért nem akarok itt mindjárt könnyekre és szánalomra indítani mindenkit, mert alapvetően és összességében nagyon is jól vagyok: egészséges vagyok, szeretetteljel emberek vesznek körül, nem bánt, nem piszkál és nincs az utamban senki és semmi. Továbbra is igaz hogy az életem a lehető legharmónikusabb, és minden nap hálát adok azért hogy nagyon is egészséges és vidám vagyok.

Így hát itt az Új Év, új kezdet, új napok, és a tavasz is feltartóztathatatlanul közeledik, meg a hazalátogatásom is, január végére, ami megint szabi, és pihi, meg egy kis Prána Nadi tanfolyam lesz :)))

Kívánok mindenkinek boldog újévet, remélem mindenhova eljutottak a képeslapok/levélkék.

Millió cupp cupp
Jucó