Annyira kényelmes hogy csak na! Alig várom már, hogy mehessek ma este aludni. Puhi puhi friss ágyikó! Eddig is egyik legkedvencebb pillanata volt a napjaimnak amikor bemászhattam az ágyikóba, de most aztán pláne :) Egyre szebb és szebb lesz ez a pici szoba. Arra gondoltam, hogy meg is osztom a mai bejegyzés és eme örvendetes esemény révén mivé is fejlődött az elmúlt 1.5 évben. Íme:
Ugye mennyivel otthonosabb a második kép hehehe. A nyunyik beköltöztek az ablakpárkányra, megalakult Nelson katolikus fiókosszekrény teteje, meg az én buddhista meditálós sarkom is. Tele minden gyertyatartókkal, és mécsesekkel. Az anyós nyelv meg nődögél.
A szombati terveim nagyrésze sajnos dugába dőlt, részben miután fél-maraton futás volt, és a közlekedést ez jól megkavarta, részben mert nem volt végül kedvem bevetni magam abba a tömegbe ami a szalonbanzájon álatlában van. Így legalább megspóroltam egy szebb összeget, amit majd jövőre is elkölthetek ollóra :D A masszázs eltolódott szerdára (jövőhét), de végül a festések megtörténtek.
És a múltkor visszaolvasván egy két korábbi bejegyzést rájöttem pl hogy arról a bizonyos esküvői melóról sem írtam. Végül minden nagyon klasszul ment, és a menyasszonyt is férjhez adták. Persze ez azért nem az esküvői kontyon múlott, de fontos részét képezte az eseménynek, amely a York városhoz közeli Allerton Kastélyban ment végbe. Sokat készültünk és gyakoroltunk a menyasszonykával, így mindketten nyugodtak voltunk a nagy napon - legalábbis ami a haját illette... és tanulságos is volt az egész folyamat.
A ma esti menü pedig sült töltött kaliforniai paprika lesz, quinoával, aminek lassan neki is fogok látni :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése